MTK Legendárium | 361. rész

Az MTK alapítása és alapítói. 1888-ban született a klub.

A polgári társadalmak demokratizálódásának egyik sikerült terméke a sport. A magyarországi klubok az úri középosztály fennhatósága alatt állva exkluzív zárványokként állták útját a polgári elem és főként a zsidóság sporttörekvéseinek. Az elutasításra válaszul a dzsentri Szekrényessy Kálmán vezetésével zsidó fiatalok 1888-ban megalapították az első demokratikus alapon szerveződő magyar sportklubot, az MTK-t.

A magyarországi zsidóság gazdasági előretörésével egyidőben, ugyancsak korszakunkra, az MTK alapítás évtizedére esett a Mózes hitű-ek, azaz zsidók látványos polgárosodása. A liberalizmus korszakában a polgárosulni kívánó etnikai csoportok jelentős részben a nemzeti áramlatok hatása alá jutva önként, saját meggyőződésükből alkalmazkodtak a többségi nemzethez és magyarosodtak el. 

A zsidók asszimilációja nemcsak magyar, de összeurópai folyamat részeként is értelmezhető, melynek egyik korai szószólója éppen a későbbi zsidó állam és a cionista mozgalom megteremtésén fáradozó budapesti származású Herzl Tivadar volt:

„Gyerekeinknek át kell állni a kereszténységhez, még mielőtt áttérésük gyávaság vagy érdek diktálta manipuláció színében tűnhetne fel.”   

E gondolat ekkor már nem volt idegen, hisz Heine – majd egy századdal korábban – a zsidóság kikeresztelkedésére úgy tekintett, mint ami „belépőjegy az európai kultúrához”.

A honi izraeliták elmagyarosodásáról az 1880-as évek ismert zsidó hírlapja így elmélkedik: „Eleinte az a vád járta, hogy a zsidók régi német neveikről nem akarnak lemondani, most meg azzal állnak elő, hogy a zsidók magyar neveket bitorolnak. Mi, kik nagyon jól tudjuk, hogy a német hangzású név nem zárja ki a hazafiságot, mégis ajánljuk hitsorsosainknak, hogy tovább is tántoríthatatlanul haladjanak a magyarosodás útjain és ne hagyják magukat elkedvetleníteni.”

Az elmagyarosodó zsidóság számtalan szép jelét adta nemzeti érzületének. Nagy nemzeti szabadságküzdelmeink során mindig akadtak szépszámmal a magyar hazáért küzdő és hősi halált halt zsidó polgárok, de a békés hétköznapokban is számtalan esetben kiemelkedett a magyar zsidó bátor jellemével:

„Ragyogó vasárnap volt. Mi, bártfai gimnazisták sorfalat álltunk, előttünk pompás díszmagyarban a megye színe-java, a hölgyek szebbnél-szebb ruhákban. A szokásos szónoklatok után lehullott a szoborról a lepel, és a katonazenekar a Gott erhalte osztrák himnuszt kezdte játszani. A napfényben ragyogó Deák-Szálloda egyik ablakából éles füttyök süvítettek felénk. Ezek a Gott erhalte himnusznak szóltak. Megdöbbenve néztünk a szálloda felé. A zenekar ugyan tovább játszott, de ugyanakkor mozgás, szaladgálás kerekedett, és a delikvenst, az ünneprontót hozták is már, aki legnagyobb meglepetésünkre nem volt ősmagyar harcos, marcona kuruc, hanem csak – oh, milyen kiábrándító a megye nemességének! – dr. Rosenberg Mór eperjesi ügyvéd. Szegény merész snájdig volt, és mindenekelőtt őszinte, jó magyar, és mindig az is maradt. 1942-ben Magyarországra menekült Eperjesről. 1944-ben a nyilasok a Dunába ölték.”

A Talmud tanulmányozás és apákért mondott kaddis együtt maradt el a kóser étkezéssel, kaftánviseléssel és rókamálas süveggel. Mire a szakállak lehulltak, és helyüket átvette a keményre pödört magyar bajusz és európai öltöny, addigra megnyitották kapuikat az első zsidó bérletű kávéházak, ipari üzemek, az ólom- és festékszagú kiadóhivatalokba pedig beültek az első zsidó származású újságírók, szerkesztők. Az anyakönyvi hivatalok kézelős írnokai alig győzték a sok minisztériumi névváltozási leirat aktáit kezelni. A szekeres handléből városi nagykereskedő, a cefrét gyűjtő házalóból szeszgyáros, a földbérlőből ezerholdas földbirtokos, a gabonakereskedőből lisztgyáros, a kalendáriumárusból nyomdatulajdonos lapkiadó, a rabbiból filozófus, a gyolcsosból posztógyáros, a libaárus zsidó asszonyból pedig bankárfeleség vált egycsapásra.

Magyarországon első lépcsőfokként a nemzeti eszme megjelenése figyelhető meg a zsidóság köreiben, majd többnyire csak ezt követte a keresztény vallás felvétele, a kikeresztelkedés. A reformkorszak végére, különösen is a szabadságharc eseményeinek hatására a magyar zsidó már mind bátrabban vállalja magyar nemzeti érzelmeit, mely folyamat az 1880-as évtizedben zsidók által alapított magyar egyesületek létrehozásáig vezetett:

„Üdvös és hazafias mozgalom indult…a zsidó vallású polgárok között. Egy magyar egyletet alakítottak, oly czélból, hogy a magyar nyelvnek, nemzeti érzelmeknek és a magyar irodalom jelesebb termékeinek minél nagyobb elterjedését segítsék elő a főváros azon részében, mely e tekintetben a leghátramaradottabb. Ez eszme a Terézvárosban rendkívül nagy visszhangra talált…közfelkiáltással Strausz Adolfot választották meg elnökül. Ha a Magyar Egylet feladatát jól felfogja és híven be is tölti, úgy nemcsak a magyar zsidóknak, hanem az egész nemzetnek tesz nagy szolgálatot.”

A megindult demokratizálódási folyamat, Szekrényessy Kálmán katalizátor szerepének köszönhetően először éppen a sport területén jut sikerre, méghozzá az MTK 1888-as alapítása révén…

Ezt olvastad már?